DAS Jogvédelem
A képzésem
Első lépésben hatalmas anyagot tettek elénk, gyakorlatilag egy rövidebb jogi szak anyagát. Benne: kártérítési perek, büntető és szabálysértési jogvédelem, sértett/tanúi jogvédelmi ügyek, okmányok védelme, szerződéses jogvédelem, munkajogi jogvédelem, állammal szembeni jogvédelem, fogyasztói jogvédelem, ingatlannak kapcsolatos jogvédelem részletei és az öröklési jog védelme. Ezt nem az ügyvédektől kérték, hanem tőlünk, üzletkötőktől. Én, diplomám szerint igazgatásszervező vagyok, úgyhogy nekem még könnyű volt értelmezni az anyagot, de másoknak ez sem ment jól. De ez legalább két-három hónap tanulást igényelt, de nem adtak rá külön időt és nem fizették ki, sem az időt, pénzt, tanulást, amit beletettünk. Ráadásul rengeteg dolgot nem magyaráztak el. A mentoromnak közel száz kérdést tettem fel a tananyaggal kapcsolatban, hogy érthetőbb legyen. Enélkül még értelmezhető sem lett volna, hogy mit csinálunk.
Az indulás
Gyanús volt a cég, mert állításuk szerint Európa, sőt a világ legnagyobb jogvédelmi vállalata. De én már előtte is rengeteget láttam jogvédelmi szervezeteket, egyrészt nincs belőlük sok, másrészt a DAS-ról még sosem hallottam. Az első két hónapomban igyekeztem begyűjteni ismerősöket, akik egyáltalán hallottak a cégről, hogy mondják el, mit tudnak róla. Végül is kiderült, hogy van, aki ismeri a céget és szolgáltatott is neki. Szóval idővel kiderült, hogy maga a szolgáltatás nem átverés.
De üzletkötő „munkavállalókén” vagy más szóval „vállalkozóként” ott dolgozni már más volt. Amikor odaérkeztem, pont akkoriban csapott le az adóhatóság több vállalatra, amik „álkatáztattak”, ami azt jelenti, hogy rákényszerítették az alkalmazottaikat, hogy katásként jelentsék be magukat, így nem kellett utánuk adót fizetni, csak az akkoriban 50 ezres, röhejesen alacsony katát, miközben egy normál fizetést legalább 300 ezer Ft adó terhel. Tehát a cégek részéről a katáztatás adócsalás. Az adóhatóság erre nagyon későn jött rá (a kata szűkítése előtt hónapokkal). Bár bejelentettem az adóhatóságnál, hogy a DAS is így csalja az adót, de végül a hatóság addig töketlenkedett, hogy nem lett belőle semmi.
De az a forma, amiben most „foglalkoztatják” a „vállalkozóikat”, ugyanúgy adócsalás, hiszen ez így még mindig csak 86 ezer Ft adó befizetéséről szól, utána pedig 100 ezer lett az adó.
Az adócsalás ránk nézve azt jelentette, hogy később lényegesen kevesebb nyugdíjat kapnak a „vállalkozók”, mert csak katáztak és nem adózott a cég utánuk rendesen.
De a DAS tisztességtelensége itt nem állt meg. Mind a katát, mind az azt követő adókat a DAS nem akarta kifizetni, ahogy az útiköltségre sem adtak pénzt és másra sem. Ez már nem csak adócsalás, de egyben hétköznapi tisztességtelenség is. Tehát hoznak egy döntést, hogy felvesznek főmunkaidős „vállalkozóként”, igazából csak nekik számlázol, tehát nem vagy vállalkozó. És ebben a manipulált helyzetben azzal ügyeskednek, hogy hogyan tagadják meg még egy alapfizetés kiadását is. Mert ezzel nem csak a normál adófizetést spórolják meg, hanem a „vállalkozójukat” terhelő adó befizetését is.
Bejelentették az elején, hogy menj ki a világba, aztán találj ügyfeleket. De ha nincs egy vállalkozó környezeted, ha nincs több ezer tényleges ismerősöd, amiből kipörgethetsz elégséges számú szerződést, akkor már csak a hideghívások maradnak.
Mi hiányzik ebből a képletből? A reklámozás/marketing. Azzal kezdik, hogy megtiltják, hogy fizetetten reklámozd magad, akkor is, ha a saját pénzedből reklámoznád. Ha rákérdezel, hogy miért nem kapsz állandó fizetést, elmondják, hogy vállalkozó vagy. De ha reklámozni akarod magadat, akkor már nem vagy vállalkozó/akkor ki vagy rúgva. Az, hogy az cég pénzt tegyen a reklámod mögé, ilyen nem történik, akkor sem, ha 15 éve dolgozol náluk.
Karrier kezdetek
A közvetlen környezetemnek nem tetszett, hogy egy ilyen komolytalan cégnél vagyok. Nem voltam elégedett a DAS megalázó viselkedésével én sem. De úgy voltam vele, hogy a vásárlói visszajelzések jók, hátha működhet a karrierem a DAS ostobasága, smucigoskodása ellenére is.
Láttam a környezetemen, hogy a jog terén azon háborodtak fel, hogy a rokkantnyugdíjak megállapításánál az állam trükkösködött és megvágta a rokkantnyugdíjasokat legalább fejenként félmillió forinttal. Na, gondoltam, ha erre a DAS mond valami okosat, megfoghatom a környezetemet. De hamar jött a sértődött válasz a DAS-től, hogy én ne követelőzzek. Úgyhogy nem mondtak semmit „okosat”, egy szót sem. Ez volt az a pillanat, amikor a közvetlen környezetem végleg elvesztette a bizalmát a cégben.
A vállalkozó ismerőseim is sorra utasították vissza a megkereséseimet, vagy ajánlottak másik melót, amivel kereshetek valódi pénzt. DAS-os szempontból ez is zsákutca volt.
Nyomtam a hideghívásokat, természetesen tényleges eredmények nélkül, hiszen az ügyvédi pozíció egy bizalmi pozíció, ki köt ilyet úgy, hogy a telefonban tudja meg, hogy egyáltalán létezik ilyen vállalat? De a telefonhívásokban a legfeltűnőbb az volt, hogy alapvetően az igény sincs meg szinte senkiben. Ebből arra következtettem, hogy keveseket kell megkeresnem, nem sokakat. Ez azt jelentette, hogy a vallási és nemzetiségi kisebbségeket érdemes lehet ezzel megkeresni. Elkezdtem felkeresni a hazai zsidó és roma közösségeket. A zsidók esetében ugyanott volt a fal, ahol mindenki másnál, vagy nem ismerték a céget és így nem bíztak benne, vagy simán semmi igényük nem volt a jogvédelemre (találkoztam az időhúzás, ide-oda totyorgás, döntésképtelenség hármasával, de ezzel mindenféle más csoportnál is). A zsidós dolog zsákutca volt. Jöttek a romák. Ott kötöttem is szerződést, de náluk elsősorban attól kellett tartani, hogy nem lesz annyi pénzük, hogy tartósan fizessék a szolgáltatást (így jutalékot én se kapok utána, vagy ha megkaptam, utólag megvonják tőlem). De romáknál legalább volt igény, ők jóval nyitottabban is gondolkodtak, de ez nem hozott áttörést.
Karrier kibontakozása és a tetőpontok
Aztán az egyik ismerősömről kiderült, hogy ügyvéd és neki van egy másik ügyvéd kollegája is. Megjelentem náluk, mint a villám. A kollégájáról kiderült, hogy sportügyvéd. A sportszervezetekben rengeteg pénz van. Először megtárgyaltuk vele a dolgot, utána ő megtárgyalta a hazai sportszervezetek legnagyobbjaival, utána én tárgyaltam a sportszervezeti vezetőkkel (politikai szint alatt). De ott is jött az időhúzás, aztán 2023-ban a kormány elvont a sporttól is pénzt, erre megijedtek és mindenki kihátrált, de szó szerint minden sportszervezet. – Ez az üzlet annyira jelentős volt, hogy a DAS vezérigazgatójáig is eljutott a döntéshozatal. Keresztül lehetett volna vinni a jogvédelmi szerződések megkötését így is? Simán, de ahhoz a vezérigazgatónak velem kellett volna jönni tárgyalni, hogy igazán komolyan vegyenek, mert egymagamban azért ez elég fura volt. (Egyébként a DAS nem egy nagy cég, ezért ez nem lett volna akkora dolog, hogy sikerüljön kimozdulnia a vezérigazgatónak az irodából, főleg, hogy a sportszervezetekben 100 milliárdok vannak. Hogy miért nem mozdult ki az irodából? Ennek triviális oka van, erről majd később.)
Az egyik ajánláson keresztül megismertem egy nőt, aki a nyolcadik kerület hajléktalan helyzete miatt problémázott, mert szerinte szakszerűtlenül látják el a hajléktalanokat, külön vándoroltatják is a hajléktalanokat, emiatt teleszemetelik és „körbecsinálják” az egész nyolcadik kerületet. Az ő ingatlanának az értéke, ingatlanpiaci becslések szerint, nagyjából 30-40 milliót vesztett az értékéből és az ingatlan az egyetlen valós értékű vagyontárgya. Felvetettem a DAS-on belül, hogy ez egy nagy téma, rengeteg családi és céges szerződőt hozhat. Bejelentette a DAS külsős ügyvédje, hogy az önkormányzat biztosan nem szeg meg jogszabályt. Nos, én diplomám szerint igazgatási szakember vagyok, és tisztában voltam vele, hogy az önkormányzat rengeteg jogszabályt megszeg. Úgyhogy a nővel és pár segítőjével felgöngyölítettem az esetet, egy 17 oldalas dokumentumot készítettem el, hogy felsorolhassam mennyi jogszabályt, hány ponton és hogyan sért meg az önkormányzat. Ezt elküldtem a DAS-ban a jogiosztály vezetőjének, aki elismerte, hogy bizony itt valóban jogok sérülnek, ráadásul bizonyítható is. Mi történt ezután? A jogi osztály vezetője rájött, hogy az önkormányzattal is pereskedni kellene, de ahhoz túl gyáva a DAS, úgyhogy itt is felsültem. Nulla forintot kerestem ezzel. Erre a részlegvezetőm bejelentette, hogy semmi baj, mennyünk másik témakör irányába.
A jogi osztály vezetője ezzel beletojt abba a szobába, ahol mindannyian vagyunk, mert a DAS épülete Budapest hanyadik kerületében található? Bizony. A nyolcadik kerületben. Konkrétan pár száz méterre van a DAS központjától a hajléktalanvonulás nyomvonala, az irodába menet kerülgetni kell a hajléktalanokat és az általuk összecsinált kerület járdáin az emberi ürüléket. Miután lezárult az ügy, kértem a jogi osztály vezetőjétől, hogy ha már ezek a céges disznók nem akarnak nekem fizetést adni, legalább legyen benne annyi, hogy ad egy pár érdeklődőt, hogy egyáltalán legyen bármilyen fizetésem. A válasz: ne zaklassam.
Fájdalmamban úgy döntöttem, hogy még nem maxoltam ki a lehetőségeket. Tudtam, hogy a DAS-nál jogvédelmet szerezhet a magyar állampolgárokon kívül az a külföldi is, aki tartósan Magyarországon él, tehát van valamilyen itt tartózkodási okmánya. Úgy voltam vele, hogy ezen el lehet indulni, mert rengeteg cserediák van, rengeteg külföldi üzletember van, aki évekig itt él és rengeteg külföldi vállalat van. És mi az, ami összefoghatja ezeket, kit/mit érdemes felkeresni? A nagykövetségeket. Ez se jutott még eszébe senkinek a DAS-nál, se a sportszervezetek, se a nagykövetségek, se a civil kezdeményezések. A központban a döntéshozók mással voltak elfoglalva. Úgyhogy jött a nagykövetségek témaköre. Kértem a DAS-tól, hogy adjanak angol nyelvű anyagot. Hát adtak. Egy dokumentumot, ami pár oldalban, szaknyelven összefoglalta a szerződések tartalmát. Ez jó volt, például tüzelőnek, vagy például papírgyűjtésre, de eladásra nem. Kénytelen voltam angolra lefordítani azt, amivel esetleg el is lehet adni valamit. Felkerestem a Magyarországon működő majdnem minden nagykövetséget. Sikerült elérnem, hogy Kanada nagykövetsége felvegye a DAS-t az ügyvédi listájára. Sikerült elérnem, hogy az Egyesült Államok nagykövetsége felvegye a DAS-t az ügyvédjelöltek listájára. Sikerült elérnem, hogy Chile nagykövetségének elsődleges jogi partnere legyen a DAS. Igen, jól gondolják, egy normális cégnél itt jött volna el a pont, hogy bitangmód megünnepeljenek, mert olyan dolgot tettem, amire addig senki nem volt képes. De nem ez volt. A céges válasz a teljes csend volt. Mi a jó a csendben? Hogy ilyen módon hivatalosan nem ismerték el a teljesítményemet, így kifizetni sem kell. És nem is fizettek, egy forintot sem. – De ez a munka csak a grátisz volt, mert az eredeti célom az volt, hogy a hazai külföldi vállalatokkal is felvegyem a kapcsolatot. Kiderítettem, hogy Belgium és Hollandia nagykövetsége közösen rendez a magyarországi vállalatainak összejöveteleket, ahol megismerkednek egymással a felek. A szervezőkkel és a nagykövetségekkel is lebeszéltem a dolgot, hogy ott a helyünk. Gondoltam ideje komoly társaságban bemutatni a céget, nem csak a hazai vízszerelők előtt (akik kb. ötvenszer tetetik át a tárgyalásokat máskorra). Ráadásul a komoly társaságba bekerülés évente mindössze 200 ezer Ft-ba került, ennyi, amit a szervezőknek befizetnek a résztvevő cégek, ami egy német nagyvállalat esetében, mint a DAS, nem pénz. A DAS vezetősége nem értett velem egyet. 200 ezer Ft komoly pénz, válság van, nem fizetik ki. Afrika és Amerika nagykövetségei után Európa nagykövetségeinél hagytam abba a nagykövetségek felkeresését, mert a DAS vezetősége megint nem érdeklődött. (Ha a DAS-t komoly társaságban látják az emberek, nekik lesz a megtiszteltetés, hogy szerződhetnek a DAS-sal. Ezt nevezzük presztízsnek.)
Megkötött szerződések kissé trükkös jutalékai
Nálam maradt a díjnyugta. Az adott családi szerződés ettől még életbe lépett, az ügyfél fizetett, de a DAS megbüntetett érte. Vajon milyen mértékű ilyen esetben a jutalékmegvonás? Nem öt százalék, nem tíz, hanem száz százalék. És igen, olyan helyzetbe hozza magát a cég, hogy még a szerződéssel lezárt, elvégzett munka után is talál kiskaput, hogy ne kelljen fizetnie.
Havi céges összejövetelek
Smucigoskodás fokozása: nincs alapbér, nem kapsz pénzt az adóidra, nem kapsz pénzt az utazásaidra, de azért jól esne, hogyha legalább az összejöveteleken megjelenést kifizetnék. De nem.
A nagy eredmények utáni jutalmak: olcsó esernyő, fényvisszaverő mellény és tollak. Az elképesztően nagy teljesítményekért járt egy üveg pezsgő vagy Unicum. Az átadásra kerülő legnagyobb jutalomcsomagok értéke nem haladta meg a 20 ezer Ft-ot, senkinél (az egész cégben).
Karácsonyi parti
Smucigoskodás csúcsa: akik a cég szerint nem kötöttek elegendő számú szerződést, ők nem kaptak meghívót még a karácsonyi partira sem. Mivel sorra buktam el a lehetőségeimet, sajnos nekem már nem jutott hely. A cégtől: megalázó, nevetséges, kisstílű, pitiáner, olcsójános. Amikor egy vezető a legkisebb ember.
Céges eredmények
Amikor felvett az akkori részlegvezetőm, mondta, hogy évek óta alig nő a DAS-os szerződések száma. 2023-ban pedig konkrétan stagnált a szerződésszám. A stagnálás pedig az üzletben mindig hanyatlást jelent. Ilyenkor mi a teendő? Gőzerővel kell keresni a vezetőségnek a kiutat? A német tulajoknak ki kell rúgnia a felsővezetőt? Nem. Új útra nem szabad költeni és a felsővezetőt is a helyén kell hagyni.
Az állandóra felvett jogászok rosszul keresnek. Az állandóra felvett irodisták rosszul keresnek. A szerződéskötők hatalmas többsége is vagy rosszul keres, vagy sokan 0 Ft körül keresnek, van, aki negatívban keres, mert sok pénz megy az adókra és az utazásra.
Munkavállalói érdekképviselet nincs. Ezt 100%-ban kihasználják.
Mire fókuszáltak a cég felsővezetésében? Az új hely és a felmondásom
Nekünk, céges és/vagy családi szerződéskötőknek a terepen volt a helyünk, ritkán jártunk be az irodába, emiatt lassabban estek le a dolgok (hogy miért is nem kapunk a terepen valódi támogatást, hogy miért nem figyelnek a központban a valóságra). Amikor anno bent voltam a cégnél láttam pár csinos kolléganőt, akik állandóra voltak felvéve, de úgy van vele az ember, hogy nyilván egy munkahelyen mindenki próbál jól kinézni. Aztán ebben az évben a cég átköltözött az új helyére és az új helyen egybe nyitott irodák vannak. Épp indultam felmondani a céghez és mentem végig a nyitott irodák előtt: itt is jó csajok, ott is jó csajok, amott is jó csajok. Mintha a Playboy-t lapozgattam volna. A kolléganők nem panaszkodtak, hogy zaklatták volna őket, de egyértelmű lett, hogy nekem és nyilván rengeteg üzletkötőnek miért kellett a terepen az állandó elhagyatottságot átélnünk: mert a cég vezetősége pina-lesen volt. Ez az az állapot, amikor nem erőszakoskodsz, de azért úgy alakítod ki az irodai környezetedet, hogy állandóan jó csajok közelében lehess.
Így már a fenti problématömeg teljesen érthetővé vált, hiszen aki pina-lesen van, nagyon nehezen tud bármi másra fókuszálni. Akik annakidején velem együtt kezdtek, kb. 15-en, az üzletkötők közül egyedül én maradtam kettő hónapnál tovább. És én is belebuktam. Egyéves távlatban 100%-os lemorzsolódás.
De ezeken felül mást is tettem a világ egyik leghálátlanabb cégéért
A különböző céges anyagokból összeszedtem a példákat a DAS szolgáltatásaira, hogy senki ne távozzon üres kézzel a tárgyalásaimról:
Példák a családi és VIP jogvédelmünkre
Ugyanezt lefordítottam angolra:
Természetesen nem csak a fent felsoroltakat kerestem meg, hanem szakszervezeteket, szövetkezeteket és további jogászokat is:
Cégeknek is összeszedtem a DAS jogvédelemre példákat, nem kis munka volt kikutatni a céges anyagokban:
A könyvelést is mi ajánlottuk cégeknek, de a cég gyenge marketingje miatt ezzel is csak megleptük a velünk szemben lévő tárgyalópartnert, amitől csak még jobban összezavarodott, még inkább visszahúzódott a gyors döntés elől:
A marketing terén katasztrofálisan gyenge a DAS (2023-ban és előtte végig) – Ezt is próbáltam életképessé tenni, de ment az elzárkózás, időhúzás:
Amikor már totálisan elegem lett az életképtelen hideghívásokból: a céges tiltás ellenére készítettem Facebook és Instagram fiókot és hozzá reklámvideót, amit saját pénzen vittem a közösségi médiában:
https://www.instagram.com/vedelemesbiztositas/
A cégben azt hazudták nekünk, hogy azért nem reklámozza magát a cég, mert a Magyar Ügyvédi Kamara megtiltotta. Küldtem a kamarának levelet, azt se tudták miről beszélek. Nincs semmiféle reklámtiltás az ügyvédi kamara részéről. – A DAS vezetősége ezt is tudta volna, ha érdekelte volna őket a pina-lesésen kívül más is:
Miért sültek fel a hideghívások?
Vagy ránk csapták a telefont, vagy kifogásokat kerestek, vagy nemet mondtak, vagy igent de átetették az időpontot, és/vagy nem jöttek el. Miért?
Egyrészt a hideghívás ma már zaklatás határának számít. Másrészt a legelkeseredettebb marketingstratégia. Harmadrészt: a “vásárlói útvonal 5 fázisa”:
- Még a probléma létezéséről sem tud (rengeteg olyan eset van, hogy az emberek azt se tudják, hogy amivel szemben állnak, egy jogi probléma),
- Tud a probléma létezéséről, de nem tudja a megoldást,
- Tudja, hogy van megoldás, de nem ismeri a tiédet (ez a DAS esetében tömegjelenség, hogy az emberek tudják, hogy van megoldás, de a drágább, egyéni ügyvédes verziót választják),
- Ismeri a Te megoldásodat (a DAS-nél ilyen ügyfél-jelölttel nem találkoztam, aki ismerte volna a DAS megoldásait)
- Tisztában van azzal, hogy mit kínálsz és készen áll a vásárlásra (ilyen is nulla eset volt, mindenkit az 1-2-3-as szintről kellett felhozni egy retkes hideghívással és reménykedni, hogy igent mond a tárgyalásra, amit szintén én bonyolítottam). (A marketing osztálytól nulla ajánlást kaptunk.)